Kelet-Európa, 2010. Hétfő reggel. Egy szigorúan titkos szervezet - a neve is titkos, csak a Rozsomák, és a nála följebb lévők tudják - irodájába karikás szemmel, mogorván belép Z, a Kisfőnök. Valami rossz érzés gyötörte, de a hosszú, kemény munkával eltöltött évtizedek rutinja ellenére még nem tudta eldönteni, hogy ezt csak az éjszaka elfogyasztott mérhetelen mennyiségű vodka és stifolder okozta, vagy afféle megérzés volt. Köszönés helyett az asztalán heverő aktacsomóra bámult, amit Teknős (a barátai csak Teknőcnek szólították) gondosan, mint minden reggel, előre odakészített.

-Nanemá. Hát ez a hét is jól kezdődik! Most télleg mámegin blogot indított valamelyik?

-Ja. Úgy tűnik, sose fogynak el.

-Nem hiszem el. Montam, hogy nem lett volna szabad ebbe a zegészbe belevágni. Mert hát ugye Nyugaton, az más. De itt...! Itt má minden hülye meg akarja váltani a világot, mielőtt megtanult volna helyesen írni.

-Mi legyen vele? Még a múlt heti hullákat sem tuttuk elásni.

-Fogalmam sincs, má megőrülök ezektől. Miről szól?

-Mittoomén. Megcsapoltuk a gépét, de nem értek egy szót se. Elő van itt készítve annyi szar, hogy az valami hihetetlen, de nincs benne semmi rendszer...

-Dobjátok át a szlovákoknak, azok jók az ilyesmiben.

-Már megtörtént, ők se tudták megfejteni. Vannak közte népdalszövegek, mindenféle zűrös idézetek egy csomó gyanús alaktól, meg olyan szövegek, hogy a Műgyűjtőnek megfájdult a feje olvasás közben. Tudod, a múltkori óta kivannak az idegei.

-Még mindig nem bocsátott meg neki a Jucus?

-Te, én már nem merem megkérdezni tőle, a múltkor is elég furcsán viselkedett, amikor ez szóbajött.

-Furcsán?

-Ja. Habzó szájjal elkezdte így rágcsálni meg nyalogatni a Rolexét, aztán valami olyasmit morgott, hogy az angyallal egyszer mindenki találkozik vagy mi.

-Hú, má ezt is el kéne küldjem egy kicsit nyaralni. Mi a faszt fogok most jelenteni a Rozsomáknak?

-Szerintem mondd azt, hogy az ürge totál kattant, egyelőre nem eltávolítandó. A fiúk má úgyse bírják, tudod, hogy ott is létszámstop van.

Z szórakozottan beletúrt a papírhalomba, majd találomra kiemelte azt, amelyiken a legkevesebb írás volt:

Édesanyám, a kendőm kéreti a szeretőm!

Eridj lányom, add oda, én is úgy adtam oda.

Én Istenem, galambom, nincsen gatyamadzagom,

Mert egy szajha az éjjel a fogával rágta széjjel.

Hopp, Sári, sarokra, fogd a botom marokra!

Ha nem fogod marokra, ráhúzlak a faszo botomra!

Beletúrt a hajába. Már csak ez hiányzott. Ez valami perverz. Na ezt se viszem haza, az asszony már úgyis jelenetet fog rendezni, ha megtalálja a Volga csomagtartójában az üvegeket. Csak azt tudnám, hogy jön rá mindig.

-Na és az aktája?

-Semmi komoly. Piti betöréses lopások, közveszélyes munkakerülés, szemérem elleni erőszak meg néhány tilosban parkolás...

-Mi van?! Na lássuk csak.

Igyekezett egy gyors, határozott mozdulattal kivenni egy másik lapot, pedig tudta, hogy Teknős (a barátai Teknőcnek szólították) tudja, hogy főnöke keze minden hétfő reggel enyhén remeg, és azt is tudta, hogy ezt soha nem tenné szóvá. Remek beosztott volt.

Huntington szerint "A közös kultúrájú országokra épülő nemzetközi szervezetek, mint példul az Európai Unió, jóval sikeresebbek azoknál, amelyek megpróbálnak átívelni a kultúrák fölött." Most mi van? Miért, az EU sikeres? És közös a kultúrája? Erről nekem miért nem szólt senki? Persze, mentségére szóljon, hogy Huntington ezeket '96-ban írta, és ekkor még nem sejtette, hogy a Horthy-rendőrség Unió beveszi... Romániát és Bulgáriát, tárgyalásokat kezd Törökországgal, valamint, hogy 2010-re a világ legverseny- és életképtelenebb konglomertátumává válik. Mondjuk Görögország már akkor is tag volt, és H szerint az a rivális "Ortodox civilizáció" részese. Na mindegy. A lényeg, hogy ha igaz az, hogy közejövő a felemelkedő és konfrontálódó nagyhatalmak, államszövetségek kora lesz, akkor az EUnak baromi gyorsan fel kell hagynia az uborkaszabványosítással, és szorosabbra kell kötnie a kisgatyeszt.

Márpedig ez a globális tendencia törvényszerű és megállíthatatlan. A technika és társadadalomszervezés fejlődésével a meglévő domináns erőközpontok hatótávolsága és érdekköre is egyre nő. Ez a folyamat végső soron nem sokban különbözik attól, ahogy a családokból törzsek, a törzsekből pedig nemzetek, illetve országok lettek. Hogy miben különbözik mégis, és milyen trükkökkel lehet a folyamatot lassítani/befolyásolni, arra talán egy későbbi posztban visszatérhetünk. Momentán inkább próbáljunk arra koncentrálni, hogy mi a brét kéne kezdeni ezzel az EU nevű rakás szerencsétlenséggel, ami, mielőtt valamelyikünk naivan ezt gondolná, nem a benne lévő nemzetállamok stratégiai és gazdasági szövetsége, hanem ezeknek a nagytőkés társaságok általi lefegyverzésének és érdekérvényesítésüknek az intézménye. "Közös kultúráról" itt legfeljebb annyiban beszélhetünk, hogy a minden tagállamban domináns üzleti és szellemi körök egyöntetűen megpróbálják megsemmisíteni a meglévő kultúrát és gondolkodásmódot, helyébe pedig egy egyelőre (szerintem általuk is) beláthatatlan végű, kulturális és emberi leépítést visznek végbe. Egy idealzált, új, a fogyasztás és a mesterségesen gerjesztett vágyak és igények által meghatározott társadalmi modell...      

Abbahagyta az olvasást. Áhá, valami alterglobos-szélsőbalos hülye lesz. Majd megkérdezem a Boriszt, az ismeri az ilyeneket.

-Na jó, elég, elég. Az anyagot átveszem. A tagot pedig további intézkedésig tartsátok megfigyelés alatt.

-Értettem!

Z megkönnyebbülten roskadt le a műbőr fotelbe. Sima ügy. Egy-két hét alatt elkapjuk a tökét. Bezártam azt a kurva Volgát? Már épp a monitor felé fordult volna, hogy megnézze Cickány és a 309-es jelentéseit, amikor egy szó megütötte a szeme sarkát a még mindig az asztalon heverő irathamaz egyik lapjáról: Trianon. Micsoda?! Ez nem illett a képbe. Kissé émelygett, ezért rágyújtott egy olcsóbb Havannára, és olvasni kezdett.

Most jöttem Gyuláról,

Gyulafehérvárról

Leesett a lovamról a patkó

A három lábáról

Csak egy maradt rajta,

Az is kotyog rajta

Kovácslegény, lelki jó barátom

Igazítsál rajta

Kovács kalapácsa

Csak azt veri rája

Hogy ennek a keselylábú lónak

Magyar a gazdája

Magyar a gazdája,

Mulat a csárdába

Iszik, iszik, mulat a csárdába

Lova lába térdig jár a sárba.

Eddig jutott, amikor megcsörrent az asztalán a piros telefon. Mintegy feltételesreflex-szerűen vigyázzba vágta magát, majd felvette a kagylót.

-Igen? Nem értem! Hogy ki kell vizsgálni? Igenis! Persze, hogy szerintem is valami szélsőjobboldali fasisztoid lehet!

Sápadt arccal tette le a készüléket. Habozása azonban csupán a pillanat törtrészéig tartott, majd felemelte a fekete készüléket, és érces, csengő hangon szólt bele:

-Teknőcöm? Minden posztját látni akarom az ürgének!